Ezer bocs és egy anyamedve!

Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben. 

Hétvégén egyébként annyi lecke volt, hogy a blogírásra már nem jutott idő.

Először is matekból volt egyetlen feladat, de sok-sok alponttal. Mindent a füzetbe kellett beleírni, úgyhogy hiába volt könnyű, mégis sok ideig tartott.

A rázósabb "lecke" nyelvtanból volt. Mamával ugyanis végigjavítottuk azt, amit az órán műveltem,  sőt: azokat a feladatokat is megcsináltuk, melyeket nem kellett volna. Most már végre tudom az öt mondatfajtát sorban: kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó, felkiáltó. 

Hátravolt még az olvasás. Egy jó kis mese egy szegény öregemberről, akit a fia és a menye el akartak zavarni hazulról, de ettől rosszul érezték magukat, ezért a gyerekükkel végeztették el a piszkos munkát! Nem sok kedvem volt ehhez a szomorú olvasmányhoz, pedig a végén minden jóra fordul: a kisfiú alaposan  megleckézteti a szüleit, akikből nagyon rendes emberek lesznek.

Én azt gondolom, hogy ez az életben is így van, viszont a Mama most közben sűrűn csóválja a fejét: szerinte az életben soha nincs úgy, mint a mesékben.

Most hívott minket Anya: útban van ide Mamáékhoz, hogy végre  hazajussunk. Még mindig erős a szél.

Így hát, kedves Barátaim, egyelőre most ennyi. Bocsi még egyszer!

Ha nincs kéznél a könyv (Mama jegyzete)

 

Az interneten elérhető Berg Judit: Rumini című meseregényének teljes szövege. Igaz, nem html, hanem pdf formátumban, de nem baj. Ha véletlenül járunk valahol, ahol pl. várakozni kell, egy hosszabb busz-, hév-, esetleg villamosúton, ha van nálunk okostelefon vagy más "kütyü" (márpedig melyik gyereknek nincs), csak rákattintunk a megfelelő linkre, és máris olvasható a regény onnan, ahol épp tartottunk. 

Tudom, hogy egy igazi olvasónak semmilyen digitális technika nem képes pótolni a "hús-vér" könyvet, de miért ne használnánk ki az internet áldásait? Gréti még nem "igazi olvasó", hiszen neki még inkább feladat, olykor gyötrelmes megpróbáltatás folyamatosan olvasni, közben koncentrálni, hogy éppen mit olvas, utána a kis fejében valahogy összegezni az olvasottakat, különösen pedig a végén szabatosan, a lényeget kiemelve visszamondani az olvasottakat... Igen. Nehéz. De nem kell Grétiről rosszat gondolni, netán gúnyolódni kínlódásain. Ismerek olyan felnőtteket is, akiknek mindez éppilyen nehéz, csak nem kényszerülnek rá, hogy "szerepeljenek", és így titokban tudják tartani. Nem "égnek be" nyilvánosan olvasási és (vagy) szövegértési járatlanságukkal, mint magyarórán a szegény kisdiák...

Tehát itt van RUMINI ONLINE, de jobboldalt, a linkek között is szerepel már: onnan is elérhető.

Hogy két legyet üssek egy csapásra, most még beágyazom itt alul Berg Judit két vallomását, amiről nyilván az órákon is volt vagy lesz szó - Így született Rumini  és Így írok Ruminit címmel. Időtartamuk: szűk hat és szűk tíz perc.

Minden látogatónak üdv!

Mama 😊