Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben.
Hétvégén egyébként annyi lecke volt, hogy a blogírásra már nem jutott idő.
Először is matekból volt egyetlen feladat, de sok-sok alponttal. Mindent a füzetbe kellett beleírni, úgyhogy hiába volt könnyű, mégis sok ideig tartott.
A rázósabb "lecke" nyelvtanból volt. Mamával ugyanis végigjavítottuk azt, amit az órán műveltem, sőt: azokat a feladatokat is megcsináltuk, melyeket nem kellett volna. Most már végre tudom az öt mondatfajtát sorban: kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó, felkiáltó.
Hátravolt még az olvasás. Egy jó kis mese egy szegény öregemberről, akit a fia és a menye el akartak zavarni hazulról, de ettől rosszul érezték magukat, ezért a gyerekükkel végeztették el a piszkos munkát! Nem sok kedvem volt ehhez a szomorú olvasmányhoz, pedig a végén minden jóra fordul: a kisfiú alaposan megleckézteti a szüleit, akikből nagyon rendes emberek lesznek.
Én azt gondolom, hogy ez az életben is így van, viszont a Mama most közben sűrűn csóválja a fejét: szerinte az életben soha nincs úgy, mint a mesékben.
Most hívott minket Anya: útban van ide Mamáékhoz, hogy végre hazajussunk. Még mindig erős a szél.
Így hát, kedves Barátaim, egyelőre most ennyi. Bocsi még egyszer!
Ma délelőtt fényképezés volt, ebéd után pedig uszodában voltunk. Írásban feleltem környezetből, méghozzá a bogarakból, de sajnos, balszerencsémre, csak kettest kaptam.
Mivel Anya keddenként iskolában van, utána meg éjszakára ment dolgozni, a mai délutánt és estét megint Mamával, meg a tanulással töltöttem. Két tárgyból volt lecke: olvasásból és énekből.
Olvasásból a Habakuk című hosszú mesét kellett alaposan elolvasnom (28-29.old.). Közben Mama többször megállított, mert mindent fordítva csináltam: a vesszőnél levittem, a pontnál meg fölvittem a hangomat. És ebben is voltak olyan régies és népes szavak, amiket nem értettem, ezért ezeket mindjárt ki is írom.
Szómagyarázatok – röviden
- udvarmester (vagy) hopmester (népmesékben) =a királyi udvartartás vezetője; (a 'Hofmesister' német szóból ered; Hof: udvar Mesiter: mester >> mivel a "hopp" szóhoz hasonló, ezért ejtjük a magyarban "f" helyett "p"-vel)
- mintha az ő fejéből pattant volna ki = mintha neki jutott volna eszébe
- megsokallották = elegük lett belőle (ma így is mondjuk: besokalltak)
- mi fundáljuk ki = mi találjuk ki, mi jövünk rá
- tisztesség (a mesékben népies) = dicsőség, érdem, jutalom
- hatökör = nagyon ostoba ember; olyan buta, mint hat ökör
- hol kél fel a nap? (népies, régies)= hol kel fel a nap?
- talán kisütnék valamit = talán kitalálnék valamit / eszembe jutna valami
- azok mártották be = azok árulták be, azok panaszolták be
- ma ott virradtam meg = ma ott ébredtem föl
- ez órától fogvást (népies) = ettől az órától kezdve
Énekből a Bécs várában sír a német című dalt kellett szolmizálva és szöveggel megtanulni. (11. oldal)
Mama énekhangja a dohányzástól meg a gyakorlás hiányától, sajnos, elment. Ezért elővettük régi (gyerek) laptopomat (amit még Julika nagynénémtől kaptam), azon beállítottam a zongorát, és annak a billentyűin beprogramoztuk szolmizálva a dalt. Sokszor meghallgattam, kétszer eltapsoltuk, és most már úgy-ahogy tudom.
Most egy kicsit még mobilozni fogok, de mindjárt kilenc, tehát nemsokára megyek lefeküdni...
(Mama jegyzete) A színessel összefirkált oldalak: nem Gréta műve. Az ingyenes könyvet egy Amanda nevű kislánytól vette át, tehát a könyv állapotáról nem ő tehet. Még valami: A mese végén a következő szöveg áll: "Benedek Elek alapján". Nagyon mérges lettem ettől: így teljesen rossz. A kifejezéssel csak azt akarják a diákok tudomására hozni, hogy nem szó szerint közölték az író meséjét, hanem valamiképpen szerkesztették: rövidítették, tömörítették, a nehezebb részeket kihagyták belőle stb. Kétféle jó megoldás is létezik: Benedek Elek meséje alapján(vagy) Benedek Elek nyomán.
Közben megtaláltam a YouTube-on a Bécs várában sír a német című dalt, megpróbálom ide beágyazni:
Ma, mikor hazajöttünk a suliból, Mama megkérdezte, miből van lecke. Kiderült, hogy – hála istennek! – csak olvasásból van feladva egy mese, amit kétszer kell elolvasni.
Nekiültünk, de közben előjöttek olyan szavak, amiket én még nem ismertem. Már hallottam valahol, de nem tudtam, mit jelentenek pontosan. Ezeket a szavakat menet közben megbeszéltük.
Nekem tetszett ez a mese, főleg az a vicces rész, amikor Tilinkó a bíró előtt nem beszél, csak tátog.
Most még egyszer elolvasom, és remélem, holnap jól fogok felelni belőle. Általában a feleletek vége felé szoktam sorra kerülni. Biztos így lesz ez holnap is, és bízom benne, hogy jó jegyet kapok.
Kolozsvári
Grandpierre Emil: Tilinkó és a bíró
Abban
az időben Tilinkó favágással kereste meg a mindennapit. Fát vágott az erdőben, a hátára vetette s úgy vitte
a vásárba. Hogy pedig a vásári sokadalomban haladhasson, s másokban kért ne tegyen, hangos
szóval kiáltotta:
–
Félre, félre!
Volt
a vásáron egy pökhendi nemesember,
kinek nem tetszett, hogy egy paraszt szavának engedelmeskedjék. Nem tért ki hát
Tilinkó útjából, minek folytán egy hegyes fa csúnyán kilyukasztotta a ruháját.
A nemesember ordítozott, s a bíró elé vitte Tilinkót, hogy kártérítést
kapjon a tönkrement ruháért.
–
Mi a neved? – kérdezi a bíró.
Válaszképpen
Tilinkó csak az ajkát mozgatta, de nem szólalt meg.
–
Honnan hoztad a fát? – faggatta tovább a bíró.
Tilinkó
megint csak a száját mozgatta hangtalanul.
–
Ejnye! – türelmetlenkedett a bíró. – Talán bizony néma vagy?
–
Nem néma az – vágott közbe indulatosan a nemesember –, hiszen a sokadalomban akkora
hangon kiáltotta: félre, félre! –, hogy egy kántor is megirigyelte volna.
–
Hát ha azt kiáltotta, hogy félre – mondta a bíró –, akkor kegyelmed miért
nem állt félre az útjából?
A nemesembert majd' megütötte a guta mérgében. Tilinkó pedig
megköszönte a bírónak a bölcs ítéletet. (27. oldal)
Szómagyarázatok – röviden
-
a mindennapit = a mindennapi kenyérre valót,
azaz a mindennapi élethez szükséges pénzt
Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben. 
