Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben.
Hétvégén egyébként annyi lecke volt, hogy a blogírásra már nem jutott idő.
Először is matekból volt egyetlen feladat, de sok-sok alponttal. Mindent a füzetbe kellett beleírni, úgyhogy hiába volt könnyű, mégis sok ideig tartott.
A rázósabb "lecke" nyelvtanból volt. Mamával ugyanis végigjavítottuk azt, amit az órán műveltem, sőt: azokat a feladatokat is megcsináltuk, melyeket nem kellett volna. Most már végre tudom az öt mondatfajtát sorban: kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó, felkiáltó.
Hátravolt még az olvasás. Egy jó kis mese egy szegény öregemberről, akit a fia és a menye el akartak zavarni hazulról, de ettől rosszul érezték magukat, ezért a gyerekükkel végeztették el a piszkos munkát! Nem sok kedvem volt ehhez a szomorú olvasmányhoz, pedig a végén minden jóra fordul: a kisfiú alaposan megleckézteti a szüleit, akikből nagyon rendes emberek lesznek.
Én azt gondolom, hogy ez az életben is így van, viszont a Mama most közben sűrűn csóválja a fejét: szerinte az életben soha nincs úgy, mint a mesékben.
Most hívott minket Anya: útban van ide Mamáékhoz, hogy végre hazajussunk. Még mindig erős a szél.
Így hát, kedves Barátaim, egyelőre most ennyi. Bocsi még egyszer!
Ma délelőtt fényképezés volt, ebéd után pedig uszodában voltunk. Írásban feleltem környezetből, méghozzá a bogarakból, de sajnos, balszerencsémre, csak kettest kaptam.
Mivel Anya keddenként iskolában van, utána meg éjszakára ment dolgozni, a mai délutánt és estét megint Mamával, meg a tanulással töltöttem. Két tárgyból volt lecke: olvasásból és énekből.
Olvasásból a Habakuk című hosszú mesét kellett alaposan elolvasnom (28-29.old.). Közben Mama többször megállított, mert mindent fordítva csináltam: a vesszőnél levittem, a pontnál meg fölvittem a hangomat. És ebben is voltak olyan régies és népes szavak, amiket nem értettem, ezért ezeket mindjárt ki is írom.
Szómagyarázatok – röviden
- udvarmester (vagy) hopmester (népmesékben) =a királyi udvartartás vezetője; (a 'Hofmesister' német szóból ered; Hof: udvar Mesiter: mester >> mivel a "hopp" szóhoz hasonló, ezért ejtjük a magyarban "f" helyett "p"-vel)
- mintha az ő fejéből pattant volna ki = mintha neki jutott volna eszébe
- megsokallották = elegük lett belőle (ma így is mondjuk: besokalltak)
- mi fundáljuk ki = mi találjuk ki, mi jövünk rá
- tisztesség (a mesékben népies) = dicsőség, érdem, jutalom
- hatökör = nagyon ostoba ember; olyan buta, mint hat ökör
- hol kél fel a nap? (népies, régies)= hol kel fel a nap?
- talán kisütnék valamit = talán kitalálnék valamit / eszembe jutna valami
- azok mártották be = azok árulták be, azok panaszolták be
- ma ott virradtam meg = ma ott ébredtem föl
- ez órától fogvást (népies) = ettől az órától kezdve
Énekből a Bécs várában sír a német című dalt kellett szolmizálva és szöveggel megtanulni. (11. oldal)
Mama énekhangja a dohányzástól meg a gyakorlás hiányától, sajnos, elment. Ezért elővettük régi (gyerek) laptopomat (amit még Julika nagynénémtől kaptam), azon beállítottam a zongorát, és annak a billentyűin beprogramoztuk szolmizálva a dalt. Sokszor meghallgattam, kétszer eltapsoltuk, és most már úgy-ahogy tudom.
Most egy kicsit még mobilozni fogok, de mindjárt kilenc, tehát nemsokára megyek lefeküdni...
(Mama jegyzete) A színessel összefirkált oldalak: nem Gréta műve. Az ingyenes könyvet egy Amanda nevű kislánytól vette át, tehát a könyv állapotáról nem ő tehet. Még valami: A mese végén a következő szöveg áll: "Benedek Elek alapján". Nagyon mérges lettem ettől: így teljesen rossz. A kifejezéssel csak azt akarják a diákok tudomására hozni, hogy nem szó szerint közölték az író meséjét, hanem valamiképpen szerkesztették: rövidítették, tömörítették, a nehezebb részeket kihagyták belőle stb. Kétféle jó megoldás is létezik: Benedek Elek meséje alapján(vagy) Benedek Elek nyomán.
Közben megtaláltam a YouTube-on a Bécs várában sír a német című dalt, megpróbálom ide beágyazni:
Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben. 
