Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben.
Hétvégén egyébként annyi lecke volt, hogy a blogírásra már nem jutott idő.
Először is matekból volt egyetlen feladat, de sok-sok alponttal. Mindent a füzetbe kellett beleírni, úgyhogy hiába volt könnyű, mégis sok ideig tartott.
A rázósabb "lecke" nyelvtanból volt. Mamával ugyanis végigjavítottuk azt, amit az órán műveltem, sőt: azokat a feladatokat is megcsináltuk, melyeket nem kellett volna. Most már végre tudom az öt mondatfajtát sorban: kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó, felkiáltó.
Hátravolt még az olvasás. Egy jó kis mese egy szegény öregemberről, akit a fia és a menye el akartak zavarni hazulról, de ettől rosszul érezték magukat, ezért a gyerekükkel végeztették el a piszkos munkát! Nem sok kedvem volt ehhez a szomorú olvasmányhoz, pedig a végén minden jóra fordul: a kisfiú alaposan megleckézteti a szüleit, akikből nagyon rendes emberek lesznek.
Én azt gondolom, hogy ez az életben is így van, viszont a Mama most közben sűrűn csóválja a fejét: szerinte az életben soha nincs úgy, mint a mesékben.
Most hívott minket Anya: útban van ide Mamáékhoz, hogy végre hazajussunk. Még mindig erős a szél.
Így hát, kedves Barátaim, egyelőre most ennyi. Bocsi még egyszer!
Az interneten elérhető Berg Judit: Rumini című meseregényének teljes szövege. Igaz, nem html, hanem pdf formátumban, de nem baj. Ha véletlenül járunk valahol, ahol pl. várakozni kell, egy hosszabb busz-, hév-, esetleg villamosúton, ha van nálunk okostelefon vagy más "kütyü" (márpedig melyik gyereknek nincs), csak rákattintunk a megfelelő linkre, és máris olvasható a regény onnan, ahol épp tartottunk.
Tudom, hogy egy igazi olvasónak semmilyen digitális technika nem képes pótolni a "hús-vér" könyvet, de miért ne használnánk ki az internet áldásait? Gréti még nem "igazi olvasó", hiszen neki még inkább feladat, olykor gyötrelmes megpróbáltatás folyamatosan olvasni, közben koncentrálni, hogy éppen mit olvas, utána a kis fejében valahogy összegezni az olvasottakat, különösen pedig a végén szabatosan, a lényeget kiemelve visszamondani az olvasottakat... Igen. Nehéz. De nem kell Grétiről rosszat gondolni, netán gúnyolódni kínlódásain. Ismerek olyan felnőtteket is, akiknek mindez éppilyen nehéz, csak nem kényszerülnek rá, hogy "szerepeljenek", és így titokban tudják tartani. Nem "égnek be" nyilvánosan olvasási és (vagy) szövegértési járatlanságukkal, mint magyarórán a szegény kisdiák...
Tehát itt van RUMINI ONLINE, de jobboldalt, a linkek között is szerepel már: onnan is elérhető.
Hogy két legyet üssek egy csapásra, most még beágyazom itt alul Berg Judit két vallomását, amiről nyilván az órákon is volt vagy lesz szó - Így született Rumini és Így írok Ruminit címmel. Időtartamuk: szűk hat és szűk tíz perc.
Reggel óta nagy izgalomban voltam. Ma délután ugyanis az egyik legjobb barátomnak, osztálytársamnak a szülinapja volt, és engem is meghívott.
Heten voltunk gyerekek. Először beszélgettünk, legóztunk, utána nassoltunk, üdítőt ittunk. Majd ügyességi játékokat játszottunk, amikhez sok mozgás is kellett. Volt még egy játék: a tökkeresés! Az emeleten harminc papír sütőtök volt elrejtve, és nekünk kellett megkeresnünk. Én négy-öt tököt találtam meg.
Utána felköszöntöttük az ünnepeltet, aki ma lett kilencéves. A barátom elfújta a gyertyát, anyukája felvágta a tortát, melynek tetején egy Csillag Patrik formájú marcipánfigura volt látható. Ezután mindannyian tortáztunk.
A szülinap végül is egy Halloween-party volt. Ezért volt a tökkeresés, és ezért volt mindenkinek a sütis villáján is egy-egy papírból kivágott denevér. Evés után átadtuk az ajándékunkat: a barátom majdnem mindnyájunktól legót kapott. Szerencsére, minden legó más-más fajta volt.
Utána következett a sminkelés. A barátom szülei minden gyereknek Halloween-sminket készítettek - egy társunk kivételével, aki nem szerette volna kipróbálni az arcfestést. Én Drakula Laura lettem. Aki akart, kapott színes lufit is. Én, persze, akartam: ki nem hagytam volna! Mondanom sem kell: fekete lufit kaptam, hogy menjen a sminkemhez. Az arcfestés után még legóztunk, bújócskáztunk, és nagyon sokat nevettünk.
A buli kettőtől hatig tartott, utána barátom anyukája hazavitt kocsival. De mivel az én anyukám most is éjszakai műszakban dolgozik, egyenesen Mamáékhoz mentünk. A kapu előtt jól megijesztettem Mamát a Drakula sminkemmel. Most este alig tudtuk leszedni a festéket az arcomról és a kezemről. Miközben ezt a bejegyzést írom, nagyokat ásítok: kifárasztott a buli. Ezért most abbahagyom az írást, majd legközelebb folytatom. Jó éjszakát mindenkinek!
A héten a Ruminicímű kötelező olvasmányunkból volt egy jó kis feladat.
Az író, Berg Juditéletével kapcsolatos dolgokat kellett kikutatnunk. Ha helyesen dolgoztunk, vagyis jól töltöttük ki a vízszintes sorokat, függőlegesen kijött a megfejtés. Ezzel kapcsolatban lesznek még feladatok - később. Mama csinált egy másolatot ide a blogba:
Kattintással nagyobb lesz!
Amint látszik, minden jól kijött, kivéve az ötödik sort. Itt az írónő kedvenc fiatalkori íróiról kérdeztek. Ezek pedig Alexandre Dumas francia író és Mándy Iván voltak. Egyik névvel sem jön ki a sor. Dumas kijött volna, mert 14 betűnek volt hely, de az 5. betűje "A", ami ide mégsem jó. Tehát, ha ez a két író helyes, akkor a keresztrejtvény hibás. Ha egy harmadik író kellett volna, akkor "baj" van, mert több nevet nem találtunk.
A függőleges oszlopban kijövő megfejtés: SZÉLKIRÁLYNŐ. Ez Ruminiék vitorlás hajójának a neve...
Ma délelőtt fényképezés volt, ebéd után pedig uszodában voltunk. Írásban feleltem környezetből, méghozzá a bogarakból, de sajnos, balszerencsémre, csak kettest kaptam.
Mivel Anya keddenként iskolában van, utána meg éjszakára ment dolgozni, a mai délutánt és estét megint Mamával, meg a tanulással töltöttem. Két tárgyból volt lecke: olvasásból és énekből.
Olvasásból a Habakuk című hosszú mesét kellett alaposan elolvasnom (28-29.old.). Közben Mama többször megállított, mert mindent fordítva csináltam: a vesszőnél levittem, a pontnál meg fölvittem a hangomat. És ebben is voltak olyan régies és népes szavak, amiket nem értettem, ezért ezeket mindjárt ki is írom.
Szómagyarázatok – röviden
- udvarmester (vagy) hopmester (népmesékben) =a királyi udvartartás vezetője; (a 'Hofmesister' német szóból ered; Hof: udvar Mesiter: mester >> mivel a "hopp" szóhoz hasonló, ezért ejtjük a magyarban "f" helyett "p"-vel)
- mintha az ő fejéből pattant volna ki = mintha neki jutott volna eszébe
- megsokallották = elegük lett belőle (ma így is mondjuk: besokalltak)
- mi fundáljuk ki = mi találjuk ki, mi jövünk rá
- tisztesség (a mesékben népies) = dicsőség, érdem, jutalom
- hatökör = nagyon ostoba ember; olyan buta, mint hat ökör
- hol kél fel a nap? (népies, régies)= hol kel fel a nap?
- talán kisütnék valamit = talán kitalálnék valamit / eszembe jutna valami
- azok mártották be = azok árulták be, azok panaszolták be
- ma ott virradtam meg = ma ott ébredtem föl
- ez órától fogvást (népies) = ettől az órától kezdve
Énekből a Bécs várában sír a német című dalt kellett szolmizálva és szöveggel megtanulni. (11. oldal)
Mama énekhangja a dohányzástól meg a gyakorlás hiányától, sajnos, elment. Ezért elővettük régi (gyerek) laptopomat (amit még Julika nagynénémtől kaptam), azon beállítottam a zongorát, és annak a billentyűin beprogramoztuk szolmizálva a dalt. Sokszor meghallgattam, kétszer eltapsoltuk, és most már úgy-ahogy tudom.
Most egy kicsit még mobilozni fogok, de mindjárt kilenc, tehát nemsokára megyek lefeküdni...
(Mama jegyzete) A színessel összefirkált oldalak: nem Gréta műve. Az ingyenes könyvet egy Amanda nevű kislánytól vette át, tehát a könyv állapotáról nem ő tehet. Még valami: A mese végén a következő szöveg áll: "Benedek Elek alapján". Nagyon mérges lettem ettől: így teljesen rossz. A kifejezéssel csak azt akarják a diákok tudomására hozni, hogy nem szó szerint közölték az író meséjét, hanem valamiképpen szerkesztették: rövidítették, tömörítették, a nehezebb részeket kihagyták belőle stb. Kétféle jó megoldás is létezik: Benedek Elek meséje alapján(vagy) Benedek Elek nyomán.
Közben megtaláltam a YouTube-on a Bécs várában sír a német című dalt, megpróbálom ide beágyazni:
Ma, mikor hazajöttünk a suliból, Mama megkérdezte, miből van lecke. Kiderült, hogy – hála istennek! – csak olvasásból van feladva egy mese, amit kétszer kell elolvasni.
Nekiültünk, de közben előjöttek olyan szavak, amiket én még nem ismertem. Már hallottam valahol, de nem tudtam, mit jelentenek pontosan. Ezeket a szavakat menet közben megbeszéltük.
Nekem tetszett ez a mese, főleg az a vicces rész, amikor Tilinkó a bíró előtt nem beszél, csak tátog.
Most még egyszer elolvasom, és remélem, holnap jól fogok felelni belőle. Általában a feleletek vége felé szoktam sorra kerülni. Biztos így lesz ez holnap is, és bízom benne, hogy jó jegyet kapok.
Kolozsvári
Grandpierre Emil: Tilinkó és a bíró
Abban
az időben Tilinkó favágással kereste meg a mindennapit. Fát vágott az erdőben, a hátára vetette s úgy vitte
a vásárba. Hogy pedig a vásári sokadalomban haladhasson, s másokban kért ne tegyen, hangos
szóval kiáltotta:
–
Félre, félre!
Volt
a vásáron egy pökhendi nemesember,
kinek nem tetszett, hogy egy paraszt szavának engedelmeskedjék. Nem tért ki hát
Tilinkó útjából, minek folytán egy hegyes fa csúnyán kilyukasztotta a ruháját.
A nemesember ordítozott, s a bíró elé vitte Tilinkót, hogy kártérítést
kapjon a tönkrement ruháért.
–
Mi a neved? – kérdezi a bíró.
Válaszképpen
Tilinkó csak az ajkát mozgatta, de nem szólalt meg.
–
Honnan hoztad a fát? – faggatta tovább a bíró.
Tilinkó
megint csak a száját mozgatta hangtalanul.
–
Ejnye! – türelmetlenkedett a bíró. – Talán bizony néma vagy?
–
Nem néma az – vágott közbe indulatosan a nemesember –, hiszen a sokadalomban akkora
hangon kiáltotta: félre, félre! –, hogy egy kántor is megirigyelte volna.
–
Hát ha azt kiáltotta, hogy félre – mondta a bíró –, akkor kegyelmed miért
nem állt félre az útjából?
A nemesembert majd' megütötte a guta mérgében. Tilinkó pedig
megköszönte a bírónak a bölcs ítéletet. (27. oldal)
Szómagyarázatok – röviden
-
a mindennapit = a mindennapi kenyérre valót,
azaz a mindennapi élethez szükséges pénzt
Sajnos, pénteken este kiderült, hogy hétvégére nem hoztam haza sem a matek, sem a nyelvtan cuccomat: bent felejtettem az iskolában. Anya és (később) Mama jól leszidott ezért a hanyagságért...
A fentiek miatt csak az éneket, a környezetet és a technikát tudtam tanulgatni - könyvből és füzetből.
Különösen az éneket szeretem: átvettem a Járok egyedül, a Cickom-cickom és a Most viszik, most viszik című dalokat.
Környezetből főleg az eddig tanult rovarokat (köztük a bogarakat) és a madarakat néztem át.
Ehhez megnéztem a könyvtárból kihozott könyvet is.
Technikából csak néhány szót kellett megtanulni.
Mivel már vasárnap este kilenc óra elmúlt, ideje ágyba bújni, mert holnap korán reggel: suli.
Ma tanítás után Mamával ellátogattunk a közeli könyvtárba.
Olvasójegyem már régóta van.
Egyenesen a gyerekkönyvtárba mentünk.
Én cápás könyvet akartam kivenni, de Mama azt mondta, hogy csak akkor, ha a környezethez is kiveszünk egy rovaros és egy madaras könyvet, mert éppen ezeket tanuljuk.
Ebben maradtunk. Ki is vettünk mindjárt öt könyvet:
A könyvek egy hónapig maradhatnak nálam. Mikor kijöttünk a könyvtárból, szépen sütött a nap. Sajnos, mire a megállóba értünk, elment az orrunk előtt a busz. Már alig vártam, hogy Mamáékhoz érjünk, és játszhassak a mobilomon egy kicsit. (Mama ettől nem volt túl boldog...)
A vacsora is megvolt. Anya dolgozik, de mindjárt jön értem.
Régen nem írtam a blogomba. Bocsi, de sok dolgom volt. Most is minden összevissza kavarog a fejemben. 
